„Egyszerűen nem megy.” – gondolod már sokadjára, az ezredik dologgal kapcsolatban is. Hiába próbálsz nekiállni, hiába tudod, mit kellene csinálnod, úgy érzed, semmi kedved, semmi motivációd. Fáradt vagy, és inkább semmihez nem kezdenél hozzá, pedig nincs sem fizikailag, sem lelkileg betegséged, ami okozná ezt az állapotot.
Tétlenül ülsz, és mintha az agyad is kikapcsolt volna, csak bámulsz magad elé. Esetleg unalmadban elkezded görgetni a telefonodon valamelyik social media oldalt, pedig tudod, ennél fontosabb, hasznosabb dologgal is eltölthetnéd az időt.
Bár lustaság is okozhatja a jelenséget, nem feltétlenül vagy az. Talán csak lelkileg túlterhelted magad.
Mi az a lelki túlterhelés?
Amikor valaki azt mondja neked, hogy “fáradt vagyok”, valószínűleg azonnal arra gondolsz, hogy sokat dolgozott, keveset aludt vagy épp túlzsúfolta a napjait programokkal. Igen, fizikailag tényleg el tudsz fáradni ezektől, de van egy másik verziója is a fáradtságnak, amikor nem testileg vagy szellemileg fáradsz el, hanem lelkileg.
Túl sokmindenen mentél keresztül, túltengnek benned az érzelmek, a fejedben a gondolatok csak pörögnek, és egyszerűen már nem érzed, hogy még egy érzelmet vagy gondolatot el tudnál viselni az eddigiek mellett.
Lehet, hogy naponta több szerepet is magadra kell aggatnod, hiszen más vagy a munkahelyeden, más vagy anyaként, és más szerető feleségként. Elnyomhatod az érzéseidet, hiszen ennyiféle szerep mellett nincs időd mindent feldolgozni magadban. Minden helyzetből próbálod a maximumot kihozni, folyamatosan meg akarsz felelni abban a szerepben, amelyik épp soron van. A tested pedig jelez neked, hogy lassíts.
Miért nem veszed észre időben?
Mert senki nem tanította meg, hogyan kell ezeket jól kezelnünk. Valljuk be őszintén, a legtöbben csak akkor hagyunk némi regenerálódási időt magunknak, amikor beteggé válunk vagy teljesen kimerülünk. Semmihez sincs kedved már, semmi nem okoz örömet és semmi nem tölt fel kellőképp.
Ekkor pedig jön az önvád és a saját magunk másokhoz való hasonlítgatása:
“Neki miért olyan egyszerű, és nekem miért nem megy? Velem van a hiba?”
Nem, ez nem a te hibád.
Ez nem kudarc – ez válasz
Ha lelkileg le vagy terhelve, az nem azt jelenti, hogy valamit elrontottál, mások pedig ugyanazt képesek tökéletesen megoldani. Sokkal inkább az van a hátterében, hogy túl sokáig igyekeztél mindenáron jól működni.
Amikor viszont túlzásba viszed saját szerepeid tökéletesítését, a tested és a lelked együttesen jelez, hogy lassíts a tempón. Hallgass rá, hallgass a belső énedre, ő csak védeni próbál téged.
És most? Mi az első lépés?
Engedd meg magadnak azt a “luxust”, hogy egy kicsit megállsz, hogy a lelked fellélegezhessen. Egy napra, egy órára, egy percre lépj ki minden szerepből, vegyél mély levegőt, és gondold át.
Kezdd el tudatosan visszaépíteni önmagad:
- Figyelj a megfelelő hidratáltságra.
- Pihend ki magad, tarts egy olyan napot, amikor addig aludhatsz, ameddig jólesik.
- Fogj egy papírt, és írd ki magadból az összes frusztrációd. Az is jó, ha telefonra mondod fel az érzéseid és haragod, úgy legalább hangosan is kiadhatsz magadból minden feszültséget. (Csak figyelj arra, hogy egyedül legyél olyankor 😉)
- Kapcsold ki egy kicsit a telefonod, némítsd le az értesítéseket.
- Figyelj a légzésedre. Tudom, sokan tanácsolják ezt, de tapasztalatból mondom, ha pár percig figyelsz a ki- és belégzésedre, mély légvételre, sok stressz el fog tűnni belőled és jobban tudsz koncentrálni.
Nem kell megváltoztatnod magad vagy az életed, csak tudatosabban oda kell figyelned magadra, a jelzéseidre és tudnod kell megbocsátani magadnak, amiért időnként kell egy kis pihenőt megengedned magadnak. Nem egy robot vagy (bár néha úgy érezheted magad), hanem ember. Mindannyiunknak szükségünk van erre.
Végszó
A lelki túlterheltség egy természetes reakció egy túlterhelt, folyton rohanó világra. Nem a te gyengeséged, hanem egy jelzés, amire oda kell figyelned. Ha azt gondoltad, egyedül vagy ezzel a problémával, megnyugtatlak, én is küzdök ilyesmikkel, ahogy még nagyon sokan mások is.
Figyelj magadra, és tarts pihenőket, amikor semmi szereppel nem foglalkozol, csak az igazi éneddel, aki nem tud százfelé szakadni. Engedd meg magadnak a törődést még akkor is, amikor senki más nem látja a belső harcaidat.
Te mikor figyeltél utoljára úgy igazán önmagadra? Mit tapasztaltál? Van tipped mások számára, ami neked bevált? Írd meg kommentben, beszélgessünk róla!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése